Biztonságpiac évkönyv 2018: A vagyonőröket fel kell készíteni a rendészeti szemléletre

Nagy fába vágta a fejszéjét a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) 2017-ban megválasztott elnöke: miközben a szervezet a szakmai érdekképviselet legfőbb letéteményeseként a magánbiztonsági szektor megújításán dolgozik, számos szakpolitikai definíciót is újra kell értelmezni, hogy az ágazat kiérdemelhesse a már régóta áhított társadalmi elismertséget és megbecsülést. Az SZVMSZK előtt álló feladatokról Fialka Györgyöt kérdeztük.

– Milyen fejlődési lehetőségeket lát a magánbiztonsági és vagyonvédelmi ágazatban Magyarországon?
– A magánbiztonság újraformálásához a biztonságot, illetve a biztonságvédelmet mint tevékenységrendszert kell megfogalmaznunk. Ehhez meg kell határozni a biztonsági alapú kockázatkezelés legfontosabb szempontjait, valamint az ebből fakadó feladatrendszert, majd fel kell állítani a közeli és távlati kockázati elemek sorrendjét, arányát és ezek elhárításának módját. Korábban nem kapott megfelelő teret az a megközelítés, hogy a rendészetet, a rendvédelmet egységes területként kezeljék. A rendszerváltáskor megnyílt egy olyan „felület”, amelyen a rendészeti szervezetek mellett – üzleti alapokból és társadalmi igényből kiindulva – megalakulhattak a magánbiztonsági vállalkozások. Ennek a szerveződésnek az eredményeként jött létre csaknem húsz évvel ezelőtt a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) is. Azóta a törvényi szabályozás és a kamara működése is sokat változott, olykor nem jó irányba – gondolok itt a kötelező kamarai tagság megszüntetésére. Jelenleg is komoly viták folynak erről a kérdésről, de egy ennyire érzékeny szervezet esetében a kötelező tagság rendkívül fontos. Ennek a szervezetnek nemcsak érdekképviseleti, hanem felügyeleti szerepet is be kellene töltenie: az engedélyek kiadásától kezdve a cégek törvényes működésének ellenőrzésén át akár az engedélyek visszavonásáig, kamarai hatáskörbe kellene tartoznia számos funkciónak.

– Ez a felügyeleti jog eszerint a rendőrségtől átkerülne az SZVMSZK-hoz?
– Igen, de nem azért, mert a rendőrség nem jól végzi ezt a tevékenységet, hanem azért, mert erre nincs megfelelő kapacitása. Az országban jelenleg 2800 olyan vagyonvédelmi vállalkozás van, amely öt főnél több vagyonőrt foglalkoztat, de emellett 2200 kis cég önfoglalkoztatóként vagy öt főnél kevesebb alkalmazottal dolgozik. Ezenfelül sok olyan kapcsolat és üzlet van, amely nem átlátható. Rendészeti, üzemeltetési és törvényességi szempontból is nagyobb átláthatóságra lenne szükség. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ugyan igyekszik biztosítani ezt az átláthatóságot, de még így is rengeteg az olyan panasz, hogy a vagyonőröket nem szabályosan bejelentve vagy rendkívül alulfizetve alkalmazzák. Egy erős kamarára lenne szükség, mert a rendvédelem nem közügy, hanem közös ügy. Ezt a magánbiztonsági szektorral együttműködve kell megoldani, hiszen ez társadalmi kérdés.

– Milyen új kockázati elemek láthatók napjainkban, és ezek milyen kihívást jelentenek?
– A migrációból – gondoljunk csak a két évvel ezelőtt a hazánkba érkezett emberáradatra –, valamint a terrorizmusból fakadó kockázatok mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ígéretes egyeztetéseket folytatunk az Országos Rendőr-főkapitányság és a Terrorelhárítási Központ vezetőivel is. Meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyekkel a hazánkban dolgozó kilencvenezer vagyonőr becsatolható a társadalmi jelzőrendszerbe. Nem egy esetleges incidens megakadályozására gondolok, csupán a jelzőrendszerből adódó lehetőségekre, amihez megfelelő biztonságtudatosságra is szükség van. Éppen ezért mindez az oktatásban és a képzésben kell, hogy először megjelenjen. Ehhez szükség volna információátadásra is az említett rendészeti szervezetek részéről, amelyet a kamara majd beépíthet a vagyonőrök képzésébe.

– Milyen ma Magyarországon a társadalmi biztonságtudatosság?
– Az állampolgárok biztonságtudata ma rendkívül sekélyes, kevesen vannak, akik rendelkeznek azzal az egészséges kétkedéssel, gyanakvással vagy helyzetfelismerő képességgel, ami alkalmas lehet egy előkészületi tevékenység felismerésére. Az a fajta naivitás, amivel az állampolgárok egy része viszonyul a valósághoz, magában hordozza az áldozattá válás kockázatát. A vagyonőrök vonatkozásában fontos szempont, hogy ezek az emberek – elvileg – erre a tudatosságra lettek kiképezve. Ha a kamara többet tesz értük, a létbiztonságukért, az alkalmazásbiztonságért, ha javítani tudjuk a stabilitást, akkor a vagyonőr is többet tud tenni a közbiztonságért. Javulhat az a képességük, hogy az adott szolgálati helyen felismerjék a „helyszínhez nem illő devianciákat”. Egy terrorcselekmény esetében persze összetettebb a helyzet, de mindez megtanulható. Az a szándékunk, hogy a vagyonőr-társadalmat fokozottan felkészítsük a rendészeti szemléletre és látásmódra.

– Ez persze a magánbiztonsági cégek részéről is igényel némi tennivalót…
– Mindezt az ágazat szereplőinek „összehívásával” kellene kezelni. A klasszikus vagyonvédelmi területeket már említettük, de fontos megemlíteni, hogy az IT-biztonsági terület is védelmi tevékenységnek tekintendő. Az információk, azok átvitelének és tárolásának védelme javarészt magántevékenységként zajlik. Ezenkívül szót kell ejteni a takarítói tevékenységről, hiszen ők tartózkodnak bent egy munkahelyen munkaidő után. Ez a tevékenység pont olyan biztonsági tényező a humán kockázatok miatt, mint a vagyonőrzés. Éppen ezért a takarítói állományt is ellenőrizni, szűrni kell, ezen e téren is képzésre és szabályozottságra van szükség a kockázatok csökkentése érdekében. Ugyancsak jelentős szempont, hogy a biztonságtechnikai területnek jelenleg nincs saját kamarai képviselete. Határozott véleményem, hogy a biztonságtechnikai mérnököknek kijár ugyanaz a tisztesség és képviselet, mint például a mérnökkamara tagjainak. Határozott szándékunk, hogy javítsunk ezen a helyzeten, ezért tárgyalásokat kezdtünk például az Óbudai Egyetemmel egy ilyen csoport létrehozására az SZVMSZK-n belül. A kamarában ugyanakkor létezik ez a szakértői csoport a „kollégiumon” belül, amelynek tagjai magas végzettségű, nagy tudású szakemberek. A kollégium árnyékában pedig létre kívánjuk hozni a biztonságtechnikai mérnökök csoportját. Van azonban még két terület a magánbiztonságon belül, amelyeket ritkán említenek, ezek a fegyveres biztonsági őrzés (FBŐ) és az önkormányzati rendészeti csoport. Az FBŐ-t is külön törvény szabályozza, míg az önkormányzati rendészetet az önkormányzati törvény hozta létre.

– Ez nem igényelne változásokat a szabályozói oldalon és azon túl a képzésben is?
– Ahhoz, hogy ezek a területek bekerülhessenek az SZVMSZK új csoportjába, egy új magánbiztonsági törvényre lenne szükség. Azonkívül, hogy a magánbiztonság szakterületét definiálnunk kell, a szakképzési rendszer szerencsére jól funkcionál, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is működik magánbiztonsági és önkormányzati rendészeti tanszék. Mindemellett az Óbudai Egyetemen már korábban elindult a biztonságtudományi doktori iskola. Ami az alapképzést illeti, a magánbiztonsági képzés korábban az OKJ-s oktatásra támaszkodott, azonban ma már 32 középiskola végez olyan szakképzést az országban, amely rendészeti kimenettel rendelkezik, és ezek mindegyike kiadja a vagyonőr-igazolványt azoknak, akik elvégzik a kurzusokat. El lehet érni, hogy nem egy szűk időkeretre szabott tanfolyam határozza meg a vagyonőrök alaptudását, hanem ez középiskolai képzéshez lesz köthető. Jó úton haladunk tehát, de biztos, hogy nem egyik napról a másikra érünk majd el átütő változásokat.

(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)